Sziasztok!
Szünet előtti utolsó tanítási napunk volt, hetedik óránk biosz volt, és a laborban kísérleteztünk. Nem tudom pontosan kik és honnan, de jöttek minket és az órát megnézni felnőttek (azt hiszem tanárok más sulikból, vagy valami ilyesmi, nem is lényeges). Szóval szépen "eljátszogattunk" az órán, és miután kicsengettek, néhányunknak ott kellett maradni mosogatni, mivel a laboráns távol volt aznap.A legvégére négyen maradtunk: két fiú osztálytársunk, a barátnőm és én. A vendégeknek (akik időközben már elmentek) volt kitéve a labor előtti váróhelyiségben kávé, víz és pogácsa, és úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk kárbaveszni azt a jó kávét és a finom pogácsát. Szóval leültünk "ebédelni". Egy kis idő múlva az egyik srácnak haza kellett mennie, mi viszont úgy döntöttünk maradunk még egy kicsit, miven egyszerűen nem volt kedvünk hazamenni. Mindenféléről beszélgettünk, az általános témáktól kezdve az osztályügyeken át a húsvéti programokig. Szóba került a blogolás is, és mondta a Christopher (így hívják a fiút), hogy neki is van, és ha esetleg lenne kedvünk megnézni, akkor szívesen elküldi nekünk. Észre sem vettük az idő múlását, és mire feleszméltünk, már fél hét volt. Úgy döntöttünk, hogy Fannival elkísérjük a Christophert a buszra, utána pedig elmegyek a Fannival a vasútállomásra, és megvárom vele a fél nyolcas vonatot. Csak hát szivem természetesen félrenézte, és csak fél kilenckor jött vonat. Bár ez egyáltalán nem volt baj, sőt kicsit még örültünk is neki, hogy még beszélgethetünk. Mire hazaértem a Christopher már elküldte a blogját, de mondta, hogy gépről nézzem, mert úgy jobb, viszont csak teló volt nálam. És csak ma néztem meg laptopról. És hát elámultam, mert nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog, amit látok. Csodálatos, győződjetek meg róla magatok is ;)
Christophernek szánt levelem:
Szia! Most jutottam el odáig, hogy gépről megnézzem a blogodat (ezt: http://roomoftranquility.tumblr.com/ ) És el kell hogy mondjam, mennyire tetszik. Tetszik a zene, tetszenek a képek, és tetszik az, hogy mennyire kifejezi azt, amit nem lehet szavakkal leírni. Egyszerűen gyönyörű, és tökéletes. Bár nem tudom, mennyire helyes ezeket a szavakat használni, mivel elég relatív fogalmak. Vannak olyan képek, amelyek vészjóslóak, mégis valamilyen szinten nyugalmat is árasztanak. Vannak olyanok, amelyekben én biztosan mást látok, mint te, és olyanok is vannak, amiket nem tudok értelmezni (még). Kezdetben úgy gondoltam, hogy ez a "világ" kissé távolabb áll tőlem, de ahogy egyre inkább belemerültem a nézegetésükbe, úgy éreztem, mintha ez egy kicsi lenne belőlem is. Olvastam valahol, hogy az alkotáson (ez esetben blogon) keresztül meg lehet ismerni az alkotót. Nem tudom, te mennyire értesz egyet ezzel, de szerintem van igazságtartalma. És hát, nekem tetszik, amit látok/hallok, és úgy hallottam biztos forrásokból, hogy másoknak is. Ebből arra jutottam, hogy eszméletlenül értember vagy. De komolyan... Sokaknak fogalmuk sincs, hogy mi rejtőzik benned valójában, pedig szerintem érdemes lenne megismerniük téged (meg úgy általánosságban mindenkit), mielőtt ítélkeznének, vagy elnyomnák azokat, akiknek igenis érvényesülniük kellene. Jó az, amit csinálsz, és remélem még sokáig figyelhetem a posztjaidat. :) Bocsi, ha kicsit hosszú lett, meg valószínűleg néhol értelmetlen is, de hát.. szóval nekem ez a véleményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése