Nina

Na sziasztok :)

Van egy barátnőm (Dorina), akiről nemrég tudtam meg, hogy blogot vezet. Egészen véletlenül elszólta magát előttem, valami olyasmit, hogy "igen, telóról nem szeret képeket beszúrni a blogjába". Erre én azzal a tipikus meglepett fejjemmel rákérdeztem, hogy mégis miért nem mondta eddig xD Erre szép nyugodtan azt válaszolta, hogy eddig sem tudtam, és ezután sem fogok beleolvasni.

Na aki ismer engem, az tudja, hogy eszméletlenül kíváncsi természetű vagyok. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mások magánéletében vájkálok, hanem csak szimplán szeretek utánanézni dolgoknak, kutatgatni, mindent tudni arról, amiről akarok. Szóval első adandó alkalommal rávetettem magam a legjobb barátnőmre (Fannira), aki egyébként a Dorina BF-je is egyben (sőt általánosban osztálytársak is voltak), hogy mit tud erről az egészről. Ő mondta, hogy már megpróbáltak róla többet kideríteni, mivel egy másik barátnőnkkel (Dorkával) tavaly megtalálták azt a füzetét, amibe a bejegyzéseket írta. Viszont semmire sem jutottak, pedig sokféleképp kerestek rá, mégsem jött össze. :/ Na de akkor még nem tudták, hogy ilyen ügyekben számíthatnak rám :) 

Hogy Fannit idézzem, "én már tapasztalt vagyok a kémkedésben", így igazából nem volt túlságosan nehéz dolgom, bár azért könnyűnek sem mondanám. Beírtam az e-mail címét a keresőbe, így gyorsan megtaláltam a felhasználói fiókját. Először azt hittem, rossz nyomon járok, de barátnőm eloszlatta kétségeim. Magnéztem a profilját, és hogy milyen blogok fűződnek hozzá. Meglepetésemre egy One Direction témájú blogra bukkantam. Ekkor gondoltam azt, hogy biztosan nem ez a keresett oldal, mivel Dorináról álmomban sem gondoltam volna, hogy Harry Styles Fanfiction-t ír. Csalódottan hívtam fel a Fannit, hiszen kudarcot vallottam. Viszont miután beszámoltam neki, hogy jutottam el az 1D-s oldalhoz és kérdeztem,  hogy mit tegyek, nem kaptam választ. A következő 5 perc úgy nézett ki, hogy én szólítgattam őt,  ő meg csak döbbentem hallgatott. Eltartott egy kis ideig,  mire egy értelmes szót ki tudtam belőle húzni. Azt mondta, hogy szerinte az a keresett blog. Amikor megtaláltak a füzetét, megtudták, hogy Harry a főszereplő.

Természetesen rögtön elkezdtük olvasni, a beszélgetést pedig Messengeren folytattuk. Nagyon tetszett mindkettőnknek, hajnali négy körül döntöttünk úgy, hogy el kellene mennünk aludni, mert másnap suli van, és nem bírunk majd reggel felkelni. (Ez egyébként így is lett, Fanni barátnőm sikeresen le is késte a vonatot :D ).

Szerintem érdemes egy kicsit beleolvasnotok. Én személy szerint nagyon élvezetesnek találom olvasását, de döntsétek el ti ;)

http://sikereskarriercsere1dharry.blogspot.hu/?m=1

Beni

Idén új angoltanárt kaptunk félévtől, mivel az előző babát vár, így el kellett mennie. Egy fiatal, nőt kaptunk, aki nemrég végezte el az egyetemet történelem-angol szakos tanárként. Ha jól tudom másfél évet tanított egy kisebb iskolában, mielőtt nálunk kezdett volna el dolgozni. Régebben ő is ebbe a gimibe járt, mint én, szóval ilyen téren tapasztaltnak mondható. Egy, a városunktól nem messze lévő településről jár be minden nap, néha délutánonként össze is szoktunk futni, amikor a buszra igyekszünk. Nem ismerem még annyira, mégis abba a helyzetbe kerültem, hogy alig 2 hónapos ismertség után véleményt kellett róla alkotnom.

Nemrég volt egy óránk csütörtökön (amin egyébként épp a biosz házimat tökéletesítettem), amit pár perccel előbb befejezett.Mindenkinek adott egy-egy kis papírszeletet, és arra kért minket, hogy őszintén írjuk le, hogy mit gondolunk az ő tanítási módszereiről, mi az, ami tetszik nekünk benne, és mi az, amin változtatnánk. Nos, aki ismer engem, az tudja, hogy nálam a véleményírás, az esszék, fogalmazások nem 5 perc alatt születnek meg, ráadásul volt rá kb. 3 percem, hogy valamit alkossak (ráadásul még a biológiát sem fejeztem be). Szóval arra jutottam, hogy nem írok semmit, mivel semmi sem jutott az eszembe, amit leírhattam volna. Óra után megvártam, amíg mindenki elhagyta a termet, és szóltam a barátnőmnek is, hogy most az egyszer ne várjon meg. Aztán odaléptem hozzá, és mondtam, hogy ne haragudjon, de nekem ez most nem megy. Szivem szerintem kicsit megijedt, vagy nem is tudom, de rögtön mondta, hogy ha nem szeretném, akkor nem muszály ám, meg hogy nem kötelező, stb. Kicsit bűntudatom volt utána, úgy terveztem, hogy majd a hétvégén megírom, mivel másnap nem volt tanítás, hanem csak valami diáknapféleség, ezért tanulnom sem kellett másnapra. Barátnőmmel elmentünk délután vásárolgatni, és természetesen elmeséltem neki, mi volt angolon. Egy csomó tök jó ötletet adott (bár később egyiket sem használtam fel), ezért gondoltam megírom este, nehogy elszálljon az ihlet. Szóval úgy nézett ki a dolog, hogy hazaértem úgy 8 körül, az esti rutinom után pedig kb. 11-kor arra jutottam, hogy cseppet sem vagyok fáradt, ezért végül nekiálltam. Egy órám azzal telt el, hogy mindig elkezdtem írni valamit, de mivel nem találtam megfelelőnek, rögtön ki is radíroztam. Kemény 60 perc után meguntam ezt, és gondoltam lesz, ami lesz, most már jó ez úgy, ahogy van. Három A4-es oldalt írtam, ráadásul max egy mondat volt benne, ami arról szólt, amiről kellett. Valójában én szépen levezettem a nőről alkotott képem változásait mindenféle mély gondolatokkal, metaforákkal és hasonlatokkal kiegészítve. Hajnali három volt, mire befejeztem,  de rögtön az járt a fejemben, hogy "nem, én ezt nem adhatom oda neki, mert már túlságosan is őszinte".

Másnap megmutattam a barátnőmnek,  aki mindig a legjobb tippeket adja, és azt mondta, hogy szerinte nyugodtan vigyem el neki. Megkönnyebbültem, mert igazából csak az ő véleménye az, ami igazán számít nekem. Szóval ilyen "most vagy soha" érzéssel odaadtam neki. Miután felfogtam,  hogy mit csináltam, két dolog járt a fejemben. Vagy nagyon elcsesztem az elkövetkező éveim,  vagy pont ellenkezőleg. Egész hétvégét végigizgultam,  és vártam,  hogy mi lesz.

Következő hét elején óra után adta vissza a fuzetemet, amibe írtam,  és annyit mondott, hogy köszöni szépen, meg hogy nagyon jól esett neki, amiket írtam. Ezt nem igazán tudtam hova tenni, mert azért negatívum is volt benne bőven, de az már nem az én dolgom. Azóta elég jóba lettünk egymással, sőt elvállalta, hogy teljesen ingyen felkészít nyelvvizsgára és érettségire is. Szóval jól alakult a kapcsolatunk.

Töri

Sziasztok!
Komolyan mondom kész szenvedés a töri esszékre való felkészülés, de abszolút megéri. Túl vagyok egy esszédolgozaton, amit még nem osztottak ki, de úgy tervezem, ha kézhez kapjuk feltöltöm az új, direkt erre a célra létrehozott blogomba, mivel 'középszintű érettségi követelmény'. Valamint mellékelek majd még 3 esszétételt, amit készítettem. Az előző témazáróm csodával határos módon ötös lett. Na jó, nem is volt olyan nagy dolog, mivel egy nappal később írtam, mint a többiek, és szerencsémre ugyanazt, mint ők, szóval első dolgom volt megkérdezni, milyen feladatok voltak. Ráadásul egy időben írtam a dolgozatot egy barátnőmmel, akinek mivel megsérült a jobb keze, őt feleltette a tanár, míg én írtam a dolgozatot. Szóval én bent voltam a teremben a cuccommal, telómmal, mindenemmel együtt, a tanár pedig kiment a folyosóra lefeleltetni a barátnőmet, hogy ne halljam, amit mond. Én meg szép nyugodtan írtam a dolgozatomat, és igazából bármilyen segédeszközt tudtam volna használni, de felesleges volt, mert anélkül is simán ment. Óra után barátnőm azzal a "basszusdemázlistavagy" fejével jött vissza a terembe, és ugyan pár szót még váltottunk a dolival kapcsolatban, inkább másról dumáltunk, mert örültünk, hogy végre véget ért az emiatt való stresszelés. :)