Na szóval most kedvem támadt írni valamit, mivel semmi kedvem sincs tanulni. Holnapután töri TZ, szóval igen, most épp készülnöm kéne rá. Van két napom bemagolni, egy rakás leckét, de szerintem nem lesz olyan vészes a dolgozat, majd egy kicsit összedolgozunk a csajszikkal. :) Amit mások puskázásnak hívnak, mi csapatmunkának. ;) Egyébként mostanában egész megszerettem a törit, ami nagyon fura, mert mindig is utáltam. Szerintem ez a tanárnak köszönhető. De most komolyan... Általánosban kifogtam egy egy bunkó, szívatósat, aki eleve utált engem, bár egyáltalán nem értettem, hogy mi oka volt rá, most pedig egy egész aranyos, mégis nagyon szigorú tanárnőnk van, aki sztem bír engem, bár nem igazán szokta kimutatni, ha kedvel valakit.
Volt egyszer, hogy valami élménynapnak nevezett diáknapszerűség volt a suliban, és előtte egy héttel megkérdezett engem és egy barátnőmet, hogy nincs-e kedvünk segíteni neki, mert kézműveskedni fog az 5. és 9. osztállyal, és elkelne még egy-két segéd. Mi persze azonnal vállaltuk, egyrészt mivel egyáltalán nem érdekeltek minket az előadások a túzokok helyzetéről, meg a kihalóban lévő irodalmi ágazatokról, és egyebekről; másrészt pedig gondoltuk, hogy ezáltal jobban megismerhetjük egymást. Így visszagondolva pontosan úgy lett, mint azt vártam, azóta is ő az egyik kedvenc tanárom.
Egyébként nálam ez a kedvenc tanár dolog kicsit furán működik, mert hajlamos voltam a többségben csak a jó tulajdonságaikat észrevenni, a rosszakat pedig kevésbé vettem figyelembe, mert hittem abban, hogy alapjáraton az emberek nem rosszak, csak a környezetük változtatja meg őket negatív irányba. Ebben amúgy nagyon kevés ideig hittem (még kilencedikben, amikor egy új suliba kerültem, és nem ismertem szinte senkit), hamar rá kellet jönnöm, hogy ez az elméletem úgy hülyeség, ahogy van. Egyébként szerintem az első pár hónapban meg lehet ismerni az osztálytársakat annyira, hogy el lehessen dönteni, hogy kik azok, akikkel tartósabb kapcsolat, barátság létrejöhet, és kik azok, akikkel egy szót sem érdemes váltani. Eleinte nehéz volt, követtem is el pár hibát, de mostanra már többé-kevésbé meg tudom állapítani, kik azok, akikre számíthatok. Természetesen vannak, akikkel nem szimpatizálok (ez azért enyhe kifejezés), de tudom, hogy nem kell velük és a beszólásaikkal foglalkozni, de ez azért nem megy könnyen.
Szerencsére sok jólelkű, segítőkész embert találtam az iskolámban, mind a diákok, mind a tanárok között, akikkel meg tudom beszélni a gondjaimat, problémáimat. Viszont ez sem egyszerű dolog... Jó, lehet, hogy valaki olyan, hogy bármikor meg tud nyílni, a másik előtt, de én nem ilyen vagyok. Alapvetően az a gondom, hogy teljesen bizalmatlan vagyok, nem tudom, kinek, mit mondhatok el. Sajnos voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim. Röviden annyi, hogy az ofő nagyon pletykás. Akinek volt dolga hasonló karakterű emberrel, az valószínűleg érti, mire gondolok. Amit elmondunk neki, azt egy óra múlva már az egész suli tudja... De nem számít.
Térjünk vissza az eredeti témára. Na szóval a töri. Már vagy egy órája bámulom az évszámokat, de sehogy sem akar megmaradni a fejemben egy sem. Ezt utálom legjobban a töriben. Oké, értem én, hogy fontos az kronológia, hogy össze tudjuk hasonlítani, hogy egy időben különböző helyeken milyen helyzet volt, de nekem ez nem megy. Egyszerűen hülye vagyok az évszámokhoz. :D Bármit meg tudok jegyezni, de ezt valamiért nem. Folyamatosan keverem mindet mindennel, és igazából az már jónak számít, ha egyáltalán a századot el tudom találni. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy érdekel ez a témakör, ami nálam nagy szó. Felfedezések, vallások, Anglia és Hollandia a fő téma, ami így lehet, hogy egyszerűnek hangzik, de higgyétek el, kicsit sem az. Annyi új személyt és fogalmat kell megtanulni, hogy ha mindet kidolgoznám, szerintem egy hét múlva se végeznék vele. Úgyhogy szerintem most neki is állok.
Sziasztok :)
